így jár ki él,
és élte a szenvedély,
királyi fenség,lehet koldus, poros,
nem szent ő, de ha jő a szent éj,
előtántorog, Jack, a drogos.
Hogyan is kezdte életét,
mint mindenki más, - élve született,
de nem tette össze két kezét,
nem hallott imát, nem látott feszületet.
Élete kínnal volt tele,
nemértette őt nemes, csak ki senki volt,
bár vigyázott rá a sors keze,
verseiben hallgatott és nem dalolt.
Szerette szíve kedvesét,
imádta Őt, az ifjú Szilviát,
de nem tudta megfogni hűs kezét,
karja ölelve nem fonta át.
Fűtötte Jackot tengernyi vágy,
a világot tárta szívében fel,
de üres maradt a nászi ágy,
hallgata Jack és nem felel.
Léha surmó surran Jackhoz tolvajul,
a világ morajlik, dübörög, dohog,
Nőjét elvesztve tőrébe dőlve jajdul,
És nincsen már többet, Jack a vén drogos.
[Kanáivlizs, -Déri T. 2012.12.30]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése