Déri Tamás - Hexameter

HEXAMETER

Gézengúz ül

egy pici szánon,

A szél suttogja:

csak is a tiéd.

Rigó füttyög

egy száraz ágon,

a tavaszt várva

repülne feléd.

[Kenivlisz]

Déri Tamás - Valentin napra

VALENTIN NAPRA

Egy szál virág,

mint várni Rád,

különleges,

vágy, hogy szeresd.

Egy csepp harmat,

és elaltat

az éjszaka,

hűs illata.

*

HEXAMETER

Gézengúz ül

egy pici szánon,

A szél suttogja:

csak is a tiéd.

Rigó füttyög

egy száraz ágon,

a tavaszt várva

repülne feléd.

[Kenivlisz]

Déri Tamás - A napom vagy

Napom vagy

A nyári napfény már elfáradt,

koronája már az őszbe hamvadt,

hiányzol, mint kései a bűnbocsánat,

torz képű, akasztott gyilkosoknak.

Rád gondolok, vágyom, csak rád,

hozzád megyek, miközben várlak,

vízparton sárgul már az őszi nád,

a nádasban te virágszál, ott látlak.

A szellő susogása, hűs lélegzeted,

az éji levegő, izzó, tűz illatod,

szíved a csillagos égbolt lehet,

csókod a hajnalpír, s harmatod.

Velem vagy, úgy vagyok boldog,

hangod cseng, mint tengernyi kincs,

Otthont adok, adj nekem otthont,

ily pazar asszonya, másnak nincs.

Megmenthetsz, parázsan égethet vágyad,

Ölhetsz, ölelhetsz, szórj ezer kínt,

legyen újra búvhelyem nászi ágyad,

mielőtt a tél dere egy hajnalon megint.

Legyél a barátom, legyél örök társam,

éljünk együtt meg boldog, szebb jövőt,

Sha a Teremtővel magam szemben találtam,

Te szórjál rám rögöt, adj rám szemfedőt.

Budapest. 2013. augusztus 20.

Déri Tamás - Forma bonum fragile est - Matild a hölgy

Forma bonum fragile est

A szépség múlandó

Matild a hölgy, egy úri hölgy,

megfontolt ő és mindig tettre kész.

Nem érdekli őt már senki sem,

betyár, részeg rabló, rusnya csibész.

Országa nincs, de rejtve kertje van,

érzetét és képzetét ott rejti mélyen el,

szobor az arca, a márvány karctalan,

fensége szent, kérdésre nem felel.

Kacér volt ő egykoron, nem mit hölgy,

mosolygós, igaz, ki állhatos mindenért,

mi titkot rejt a szikár ősi tölgy,

hogy csend töri, az egykor víg zenét.

Matild a hölgy, most körbenéz,

körötte rom, mit hajdan éltetett,

szívén teher, súlya acél, - nehéz,

ő dönthet most, végső ítélet felett.

Hosszú gyászmenet, mint keselyű raj,

elaggott jós, parázna nők, vigéc koma,

oszló tetemre vágy’ a búgó moraj,

szeretet helyett kell a sátáni lakoma.

Előre lép egy bűzlő, kiélt rút kokott:

nekem csak élv’ volt a kéj, mi érdekelt,

szeretett, ölt, csalt, vagy lopott,

midegyik csak egyformán élvezett.

Megszólal régen volt délceg bónviván:

Sokat láttam, voltam ünnepelt dizőz,

Az veszt ki becses és éltét félti tán,

ha rendben, egy helyütt túl sokat időz.

A sorban vijjog egy kuruzsló, ki átkozott:

Ó boldogabb szép sátáni idők,

kinek jósoltam én, mind elkárhozott,

és most a sátán karmában égnek ők.

Matild a hölgy, mind hallgatja ezt,

fejét meghatja, befonja egymásba ujjait,

nem hall több morajt, nem hall ő neszt,

de nem tudja feledni édes álmait.

Halkan szól: én Istenem, halljad meg,

ha én szólok hozzád: - mit gondolok,

szívem kő, de az most megremeg,

hívnak engem rózsaszínű angyalok.

Bocsássad meg, mit mulasztottam, vétkem,

hitetlen voltam gondolattal és szóval,

hamis álság volt, mit ünnepelni véltem,

adós maradtam hűséggel, puha szóval.

Annyi él a földön, parázna, hitszegő, fösvény,

Ki nem kerülhet Mennybe, elnyeli tüzes örvény.

Matild a hölgy, fátylat nem ölt, halljad zord tömeg:

szól: percnyi gyönyörért ki halandó, - megfizet,

Uram, hozsanna! Én csak Téged, Téged akartalak!

Kitárt karokkal már méltán szenvedem,

hogy feloldjad a hideg halálnak átkát,

ki bűnben él itt köröttem, mind élettelen,

nem ismer, szerelmet, kegyelmet, hálát.

Itt élt egyszer, Matild az úri hölgy,

megfontolt volt, erős és folyton tettre kész,

nem érdekli már testi vágy, vigalom,

sem költő, sem orvos, vagy színész.

Körötte rom, miért hitt, élt és éltetett,

csak ő tudja ezt: a bölcs, ezer éves tölgy,

elmúlt kies büszkeség, vágy, sivár élvezet,

már tudna felelni, Matild a büszke úri hölgy.

[déri t. 2012.XII.20.]

Déri Tamás - Szeretnék veled megpihenni...

Hazatérés

Szeretnék veled megpihenni,

két karod, karomba venni,

hogy közel érezzelek,

hogy mindig érezzelek.

Szeretnék melletted élni,

hallgatni, mesélni és nézni,

szemedben, szépségedet,

szemedben, szépségedet.

Szeretnék hozzád térni haza,

várna ránk gyermekek zsivaja,

és belőlük áradó jövő,

a belőlük áradó jövő.

Veled szeretnék megpihenni,

reszkető kezed, kezembe venni,

míg örökké válna az idő,

míg várna az örök idő.

[KenelviSz, 2013.08.14.]

Déri Tamás - Színekben - Nóra hangulataira

Színekben. Nóra hangulataira. - Vezér Nórának

Ezüst a hajnal,
kék szín az ég,
zöld minden tavasszal a harmatos rét.
Barna nagy fák között smaragd a patak,
Narancs ágak fölött,
fehér felhőszalag.
Arany a Szíved,
Rubin a kéz,
A hajad simogat, borostyán-méz!
Zafír a könny,
bíbor a szád,
Füst-kvarc a közöny,
Selyem, gondolni Rád!

Déri Tamás A nagysápi határ

Nagysápi határ

Eltűnódve, túl az élet delén,
Rád gondolok, semmit nem feledvén,
Az illatod bódítóan hívogat,
Mint bajnai határban az ördöglovas.

Szeretlek túl, itt a Vértesen,
Ott, hol az Isaar csobog csendesen,
Nem műlik el soha a zongora szó,
Hangod mely csábító, tüzes, simogató.

Elloptak, ellopták vágyaink velünk,
Élünk, évődünk, együtt vezekelünk.
Túszul ejtették hamisan neved,
Ne legyen kétséged, érted megyek.

Hittem, vigyáz Rád, nem rabságban tart,
Gyermekekkel nem töri, mit akarsz.
Szárnyalhatnak szabadon vágyaid,
Kréta, tus, szirmok és hangulataid.

A sápi határban, keves asszonyom,
Rólad, Vezér Nóráról folyton álmodom.
Fehér selyemben látla a csókok éjjelén,
Ölellek, csökollak, boldog légy, s enyém.

Visszaadom léted, lényed és Neved,
Azt a lányt, ki kedvesen szemembe nevet,
Suhan az éj, illatod tölti be az álom,
Szemed tüzét, minden napon várom,
Arcod pirul, csókkal hozzám simul,
és szíved végre két karomba hull.
[Déri Tamás, 2013 augusztus]